1.tétel: Középkori kereskedelem (XI-XIII. sz.)

Felmelegedő éghajlat à több termény à népességnövekedés. Megjelentek mezőgazdasági újítások: háromnyomásos gazdálkodás, nehézfordító eke, borona, szügyhám à terményfelesleg à régiók közti, majd országok közti kereskedelem. Fellendült a textilipar: Flandria, Észak-Itália.

Népvándorlás à ókori városok elpusztultak. Először a távolsági kereskedők alapítottak közösségeket, személy- és áruvédelem érdekében. Csatlakoztak a kézművesek is, a kereskedők vezetésével pedig kommunákat hoztak létre (szervezettebb közösség), ezek kiharcolták önállóságukat (városi önkormányzat, egyösszegű adózás). Létrejöttek a céhek (szakmai érdekvédelmi szervezetek a piac védelme érdekében), igyekezték kiküszöbölni a céhen belüli versenyt. Minél több részszakmára volt osztva, annál fejlettebb volt egy céh. Leggazdagabbak: távolsági kereskedők, utána a céhek, utána a plebs (jobbágyok à alkalmi munka). Megerősödött a polgárság, ami elősegítette a rendiség kialakulását.

A városokat a római városok alapján építették, fallal vették körül, emeletes házak, keskeny sikátorok, nem volt csatornázás à járványok. Egy városnak volt vásártartási joga, árumegállító joga és iparokat alapíthatott. Elkezdett nőni a számuk, a nyugati városok közepes méretűek voltak, egyenletesen helyezkedtek el, és a környéküket látták el, szemben a keleti metropoliszokkal, melyek távolsági kereskedelmet folytattak.

Alapvetően a távolsági kereskedelem volt jellemző à nagy kockázat, de busás haszon. A szárazföldi közlekedés még nem volt elég fejlett, így lehetőség szerint vízen szállítottak. A kereskedelmi útvonalak kialakulása szorosan összefüggött a zarándokútvonalakkal (biztonság, piac).

Legnagyobb jelentőségű: levantei kereskedelem (kelettel, Bizánctól Alexandriáig, dél-európai városok). Ez a keresztes háborúk miatt alakult ki a XII. sz-ban. Főleg Velence és Genova uralták az útvonalat. Fűszerekért és luxuscikkekért cserébe arany és iparcikkek.

A XIII. sz. második felében, a Balti-tenger térségében kialakult a Hanza kereskedelmi útvonal. Nyersanyagokért és élelmiszerért cserébe iparcikkek. Angliából szállított gyapjú fontossá vált à flandriai textilipar. 1161-ben megkötötték a Hanza szövetséget a balti kereskedővárosok. Jelentős keleti Hanza-város volt Novgorod.

A két tengeri útvonalat a szárazföldi kereskedelem kötötte össze. Kezdetben Champagne-ban történt az árucsere, később a délnémet városok is részt vettek benne. A Duna völgyében alakult ki a K-NY-i kereskedelem (Mo.-Lengyelország), főleg a délnémet városok részvételével. Mo-n jó búza termett, de nem exportáltak, mert nem volt rajta elegendő haszon.

XI-XII. sz.: kibontakozott a román stílus Nyugat- és Közép-Európában, római hagyományok követése. Félköríves dongaboltozat, tömör falak, lőrésszerű kis ablakok. A templomok a római bazilikákhoz hasonlítottak. Pl. wormsi székesegyház.

XII. sz. vége: megjelent a gótika, a terhet már pillérek tartották, így hatalmas ablakokat nyithattak. Csúcsíves boltozatok, homlokzatokon rózsaablak. Az épületeket légies szobrok díszítették. Pl. Notre Dame, kölni dóm.

2.tétel: A Magyar Királyság gazdasága az Anjou korban

1301-ben meghalt III. András, az utolsó árpád-házi király, ezután trónharcok zajlottak, és Károly Róbert (I. Károly) került hatalomra. 1301-ben megkoronáztatta magát Esztergomban, 1309-ben Budán, majd 1310-ben Székesfehérvárott. Megszilárdította hatalmát à lehetőség aktív külpolitikára. Cél: családi dinasztikus kapcsolatok, Dél-Mo. visszaszerzése. Feleségül vette Łokietek Erzsébetet (lengyel). 1355: elsimította a visegrádi találkozón a Luxemburgi-Łokietek ellentéteket, továbbá kijelöltek egy Bécset megkerülő kereskedelmi útvonalat (árumegállító jog miatt), és Lajos, Károly fia Łokietek örökös lett. Itáliába utazott, hogy másik fiának, Andrásnak biztosítsa a nápolyi trónt.

Visszaszerezte a királyi birtokokat. Támadó hadjáratoknál fizetnie kellett a nemeseknek.

Királyi udvar, hadsereg à növelni kellett a jövedelmeket. A gazdasági fejlődés, ásványkincsekben való gazdagság lehetővé tette a regálékból származó bevételek emelését. Bányászokat telepített az országba, hogy fellendítse a nemesfémbányászatot, s a földesúri birtokokon is engedélyezte ércbányák nyitását, a földbirtokosok megkapták az urbura (a bányászok által fizetett bányabér) harmadát. Legjelentősebb haszon: királyi nemesfém-monopólium, a nyers nemesfémet a királyi kamaráknak kellett adni, pénzért cserébe (a vert pénz kevesebb nemesfémet tartalmazott a beszolgáltatottnál à haszon). Mo.: Európa fő aranytermelője à értékálló aranyforint és ezüstdénár, de ezzel elvesztette a kamara hasznát (évenkénti pénzbeváltásból származó bevétel), így 1336-ban bevezette a kapuadót (jobbágyoknak portánként). Árutermelés kibontakozása, pénzgazdálkodás fejlődése à megerősödtek a városok. Önálló, fallal körülvett szabad királyi városok, valamint bányavárosok: nyugati típusúak. De a legtöbb a mezővárosokból volt (korlátozott önállóság, egy összegben történő adófizetés). Bevezette a harmincadvámot (távolsági kereskedelem megadóztatása). Az importért (iparcikkek) aranypénzzel és élelmiszerrel fizetett.

3.tétel: Nagy földrajzi felfedezések és következményeik

Az Oszmán-török birodalom előrenyomult a Földközi-tenger medencéjében, elvágták az európai kereskedelem más világrészekkel való kapcsolatát. Az árak növekedtek, Európának nemesfémmel kellett fizetni à Nyugat-Európában nemesfémhiány alakult ki. Tudományos és technikai fejlődés. A Földet ismét gömb alakúnak tartották (Ptolemaiosz), s a levantei és Hanza vonal közötti tengeri összeköttetés miatt technikai újítások (karavella, iránytű, új térképek) à óceáni hajózás.

A XV. sz. végétől először a portugálok egyre délebbre hajóztak, egyre távolodtak a parttól arany és fűszerek reményében.

1487: Bartolomeo Diaz elérte a Jóreménység fokát.

1494: tordesillasi szerződés à spanyol-portugál területfelosztás.

1498: Vasco da Gama eljutott Indiába Afrika megkerülésével.

Kereskedelmi telepeket hoztak létre Indiában, majd Kínában. Az araboktól megszerezték a fűszerkereskedelem hasznát a levantei útvonal megkerülésével.

Az olasz Kolumbusz Kristóf is útnak indult, s 1492-ben eljutott a Bahama-szigetekre, abban a hitben, hogy Indiába érkezett. Az Újvilágból nemesfémet, drágaköveket és új növényeket hozott Európába. Később Amerigo Vespucci jött rá, hogy új földrészt fedeztek fel.

1519: Magellán kísérletet tett a Föld körülhajózására, de megölték a Fülöp-szigeteken.

1529: zaragozai szerződés à a tordesillasi szerződés kiegészítése.

Amerika felfedezése à gyarmatosítás. Nemesfémek, ültetvények kialakítására alkalmas földek, melyek birtokba vehetők. Európánál alacsonyabb szintű kultúrák voltak ott. Különböző kultúrákat hoztak létre az indiánok. Közép-Amerikában éltek a maják, az ő kultúrájuk ekkorra már lehanyatlott, valamint az aztékok, akik intenzív földműveléssel foglalkoztak és despotikus államba rendeződtek. Az Andok térségében éltek az inkák, akik teraszos, öntözéses földművelést folytattak, szintén despotikus uralom volt.

A konkvisztádorok (hódítók) gyorsan elfoglalták az őslakók birodalmait, s elpusztították a kultúrákat. Bányákat és ültetvényeket hoztak létre, a munkaerőt a behurcolt afrikaiak biztosították.

Európában megindul a tőkés rendszer kialakulása, majd megjelenik az abszolutizmus, mint államforma, felváltva a rendi államot. Növekvő kereslet à hiány à áremelkedés. Nagy mennyiségű nemesfém áramlott be à leértékelődött az arany és az ezüst à emelkedtek az ipari és mezőgazdasági termékek árai (árforradalom). Nemesfém és gyarmatáru import, iparcikk export. Élelmiszer iránti nagy kereslet miatt megemelkedtek a mezőgazdasági termékek árai. Iparcikkekre is megnőtt a kereslet à ipari termelés növekedése. Kelet-Közép-Európában a mezőgazdasági termeléssel szemben az ipari háttérbe szorult. A céhek már nem tudták kielégíteni a keresletet. Létrejöttek manufaktúrák, ahol a munkamegosztásnak volt fontos szerepe, olcsóbban és nagyobb mennyiséget tudtak előállítani. Gyapjú iránti kereslet à juhtenyésztés. A földesurak kisajátították a legelőket, elvettek paraszti földeket (bekerítés) à a parasztok és a kézművesek kénytelenek voltak munkát vállalni a manufaktúrákban.

Új tengeri útvonalak à új kikötők virágzása (Lisszabon, Amszterdam). Tőzsdék jöttek létre a kereskedelem megkönnyítésére. A levantei kereskedelem lassan átalakult, Európa fűszerek helyett nyersanyagokat importált. A Hanza kereskedelem viszont fellendült, szerkezete nem változott.

Kereskedelmen kívül hasznot jelentett: rabszolga-kereskedelem, tengeri kalózkodás.

4.tétel: Magyarország gazdasága a 18. században

1711. április 30.: szatmári béke, Rákóczi-szabadságharc lezárása, Mo. a dunai monarchia része maradt, uralkodó: III. Károly. A rendek saját kiváltságaik védelmét helyezték előtérbe, az ország függetlenségéért nem tették meg a kellő lépéseket az országgyűlésen. Lemondtak az önálló hadsereg felállításáról. A Habsburgokat fiúágon kihalás fenyegette, ezért elfogadtatták a Pragmatica Sanctiot (leányági öröklés).

Török háburúk à lepusztult vidékek. A század végén ismét művelés alá vontak területeket, falvakat és városokat építettek fel. A mezőgazdaság volt a legfontosabb ágazat, jelentősen fejlődött.

Volt hódoltság területe: rideg állattenyésztés (sz.marha, juh) à hústermelés. Itt a földművelés visszatérése jelentett előrelépést.

Királyi Mo. területe: istállózás à új fajták. Alapvetően háromnyomásos gazdálkodás, a fejlődést a kapásnövények jelentették (kukorica, burgonya) à éhínség visszaszorítása.

Kis számú népesség, tőkehiány à céhek, rendkívül szűk piac. Előrelépés: iparosok számának növekedése. A manufaktúra alig fejlődött ki. Ásványkincsek à bányászat (réz, vas, szén). Bányászatban a fejlett technológia nem tudott elterjedni az országban.

Belső áruforgalom: közvetlenül a termelők és a fogyasztók között. Népességnövekedés à belkereskedelem. Talpra állt a gazdaság à bővülő külkereskedelmi forgalom. Export: mezőgazdasági termékek, nyersanyagok. Import: iparcikkek. Főleg az osztrák örökös tartományokkal folyt kereskedelem. Pozitív külkereskedelmi mérleg.

Közlekedés fejlesztése à hadsereg, posta, áruszállítás. Földutak, új hidak, vízelvezető csatornák. Továbbra is járványok, védekezés: vesztegzár, fertőtlenítés, higiénia à részeredmények csak. A háborúk után átalakult az életmód, főnemesség: kastélyok, nemesség: udvarházak.

Mária Terézia számára fontos volt a hadsereg fejlesztése. 1740-ben került trónra. A jövedelmeket emelni kellett a hadsereg érdekében, így reformokat hajtott végre.

1754: bevezette a védvámrendszert, valamint egységes kiképzésű és felszerelésű hadsereget hozott létre. Az 1751-es országgyűlésen megpróbálta rávenni a magyar nemességet adófizetésre, de azok elzárkóztak à 1754-es vámrendelet, kettős vámhatár, így meg tudta csapolni a magyar jövedelmeket.

Árutermelés (nagybirtok) à mezőgazdasági export bővülése. Majorságok a jobbágyok robotmunkájával à nőtt a robot mértéke. A majorság nem volt adóköteles, előretörése ezért csökkentette a telki állományt, veszélyeztette az adóalapot. Az 1764-es országgyűlésen a nemesség ellenállt à 1767: Urbárium rendelet (maximált jobbágyi szolgáltatások, rögzített majorsági-úrbéres föld arány), ezzel megakadályozta az adóalap csökkenését. Rendek ellenállása à 1764-től rendeleti kormányzás.

II. József trónörökösként tervezeteket készített a felvilágosodás szellemében, de ezeket Mária Terézia visszautasította, mert radikálisak voltak. Később új javaslatokat tett, 1780-ban ő került a monarchia élére. Nem koronáztatta meg magát (kalapos király) à nem kellett a magyar törvényeket figyelembe vennie. Egységes birodalmat akart, mely az alattvalóknak jólétet biztosít. Rendeleti úton akart modernizálni.

1784: az erdélyi parasztfelkelés miatt kiadta jobbágyrendeletét, mely megszüntette a jobbágy elnevezést és a röghöz kötést. A parasztok szabadon költözhettek, mesterséget tanulhattak, javaikat örökíthették à kevésbé voltak kiszolgáltatottak.

A rendek nem tudták képviselni érdekeiket, II. József belépett a törökellenes háborúba à kiterjedt az elégedetlenség a sok áldozat miatt.

5.tétel: Magyarország az I. világháború után

1920. június 4-én írták alá a békediktátumot Versaillesban, az ország 2/3-át elcsatolták. A magyarság 1/3-a határon kívülre került. Az új Magyarország nemzetállammá vált, mert a lakosság 92%-a magyar volt. Etnikai elvek figyelmen kívül hagyása à a térség népei közötti szembenállás fokozódott.

Évszázados gazdasági kapcsolatok szakadtak meg, elvesztek nyersanyagforrások (fa, szén, vasérc), de a korábbi területre méretezett ipari kapacitások kihasználatlanul maradtak. Szinte az egész ország Budapest vonzáskörzetébe került, nagyvárosok elvesztették a vonzáskörzetüket, fejlődésképtelen településekké váltak. A vasúthálózat nagy része az utódállamokhoz került à több helyen bonyolulttá vált az országrészek közti kapcsolat. Az egységes piac szétesett, ez visszavett a fejlődésből. Megszűnt a tőke és a munkaerő szabad áramlása. Az utódállamok önálló és önellátó gazdaságot akartak létrehozni, az új területek rovására fejlesztették törzsterületüket. Politikai ellentétek à fokozott elzárkózás.

Egyetlen politikai erő sem fogadta el a békét itthon, mindenki elítélte. A revízió igénye általános volt. A kormányzat igaz nem nyíltan, de támogatta a szervezkedéseket. A revízió módját illetően nem volt egység (békés revízió, az egész történelmi Mo. visszaállítása, magyarlakta területek visszacsatolása).

Mély gazdasági és politikai válság, át kellett állni békés termelésre. Gazdasági hiányok a Monarchia felbomlása miatt: piacvesztés, tőke- és munkaerő-áramlás megszűnése. A területvesztés miatt is problémák. Teleki Pál megkezdte a konszolidációt, de 1921: Habsburg IV. Károly visszatérési kísérletei. A kisantant államai meg akarták akadályozni ezt, katonai beavatkozással fenyegetőztek. Horthy elvesztette Teleki iránti bizalmát à kormányfőváltás, Bethlen István.

Jelentős szerkezeti átalakítás, pl. a fejletlenebb könnyűipar (textilipar) fejlesztése. Ehhez komoly tőke kellet, ami nem volt à kezdetben inflációs politikát alkalmaztak. Hiteleket adtak vállalkozóknak, akik az inflálódó pénzben fizettek vissza, így előnyös volt. Az infláció veszélyes volt, mert felgyorsulása a gazdasági erő csökkenéséhez, nyomorhoz vezethet à külföldi tőke kellett, de vesztes ország nehezen jutott kölcsönhöz. A Népszövetségtől mégis sikerült kölcsönt felvenni à gazdasági szerkezetváltás, új valuta: pengő (1927), a koronát visszavonja. Hitelek nyújtása a mezőgazdaság, a turizmus, a villamosipar és a közlekedés fejlesztéséhez. A gazdaság stabilizálódott. Extenzív à intenzív. Agrárolló: az ipari és mezőgazdasági cserearányok a mezőgazdaság szempontjából kedvezőtlenül alakulnak. Protekcionizmus: saját termékek védelme.

Csökkent a mezőgazdasági népesség, nőtt a munkásság, az értelmiség és a szolgáltatásokban dolgozók aránya. A társadalmi hierarchia nem változott, a nagybirtokosok politikai szerepe változatlan maradt. Nagy létszámú agrárproletariátus, de megerősödött a módosabb parasztság. Polgárság, munkásság létszáma növekedett. A munkásság összetétele is megváltozott (több segéd-/betanított munkás szakmunkás helyett à női munkaerőarány növekedése). Az alacsonyabb bérezésűek aránya emelkedett. Az erősödő középréteg gerince az „úri középosztály” volt (dzsentri életeszmény), de a nemesi származás már nem volt az idetartozás feltétele, rendkívül tagolt volt ez a réteg. Helyzetük bizonytalanabb lett. Az úri és paraszti világ között továbbra is hierarchikus különbség volt.

6.tétel: Gazdasági világválság (1929-1932)

Az I. világháború után a külpolitikát tekintve elzárkóztak az országok, az oroszok és a németek nyitottak először à 1924: az USA kidolgozta a Dawes-tervet Németország megsegítésére, mivel az orosz-német kapcsolat számukra előnytelen lett volna. Helyreállt a német gazdaság, jóvátételt tudtak fizetni Angliának, az pedig az USA-nak à stabil gazdasági helyzet. Új iparágak jelentek meg, felgyorsult a termelés, ez vezetett túltermeléshez.

Szűkültek a piacok, kiesett Oroszország, gyarmatok gazdasági fejlődése à világkereskedelem fejlődési üteme visszaesett. Az USA viszont gyorsan fejlődött à a világgazdaság központja lett. Életszínvonal gyors növekedése à nőtt a fogyasztás/az eladható áruk mennyisége à befektetések, de a piac nem bővült. 1929: az összefüggés egyértelművé vált, mindenki eladni akart, venni senki à tőzsdekrach à leállították a termelést, elbocsátások.

Ipari válság à mezőgazdaság, hitelélet. Minden kontinensre kiterjedt, legfőbbképp azokra az államokra, akik sokat exportáltak és nem volt gyarmatuk. A kormányok csökkentették az állami költségvetést, megvonták a támogatásokat és vámokat vezettek be a piacvédelem érdekében à tovább romlott a helyzet, minden gazdasági ágat érintette, túltermelési válság.

Romlottak az életkörülmények, éhség, de kidobták a felesleges terményeket. A polgári demokrácia iránti bizalom megrendült à szélsőjobb/bal térnyerése. A Szovjetuniót nem érintette nagy mértékben a válság à kommunista propagandának előny. A válság megoldása döntő politikai kérdéssé vált, az USA-ban ez a demokrácia megvédésével együtt történt.

Keynes (angol közgazdász) új ötlete: kísérletezzenek a termelés beindításával, állami beavatkozást sürgetett. Ha az állam a megrendelő à bővül a piac, megindul a termelés à új munkahelyek à szélesebb piac, fellendülés. Olyan területekre kell beruházni, amik nem terhelik a piacot, pl. közlekedés, szolgáltatások.

1932: az elégedetlen amerikai nép megválasztotta Rooseveltet elnöknek à New Deal: állami beavatkozás, zárolta a bankbetéteket, inflációt gerjesztett, így olcsóbb állami beruházásokra volt lehetőség. Közmunkaprogram: autópályák építése, Tenessee folyó szabályozása. Törvény a tisztességes versenyről à korlátozott versengés. Bevezették a társadalombiztosítást, ez javított a munkavállalók helyzetén és szélesítette a belső piacot.

Politikai nyilvánosságot felhasználta à „kandalló előtti beszélgetések” a rádióban. Rendelkezései egy részét alkotmányellenesnek nyilvánították, de enyhült a válság. Bizonyította, hogy szükség van állami beavatkozásra a gazdaságban à létrejöhet a jóléti állam.

7.tétel: Magyarország társadalma a 13. században

1242: a tatárok váratlanul kivonultak. Hatalmas emberveszteséget jelentett a tatár megszállás, ezt részben pótolta a bevándorlás. IV. Béla visszahívta a kunokat à Alföld. Jászok à Jászság. Vlachok, románok à Erdély. Lemondott a királyi birtokállomány helyreállításáról, sőt adományokat juttatott híveinek, ezeket katonaállításhoz és várépítéshez kötötte à tömeges várépítés. Gazdasági/védelmi okok à sok várost létesített (fal). Békés viszony a lengyelekkel, dinasztikus házasságok.

Uralkodásának utolsó éveiben fiával, Istvánnal való harca miatt megerősödött a bárók helyzete, akik birtokaikat egységes birtoktestekké kovácsolták (Csákok, Kánok). Kisebb birtokosokból szervezték meg az irányítást, bandériumaik (fegyveres kíséret) tisztjeit à jelenség: familiaritás. A bárók teendőiket a familiárisaikkal végezték.

A serviensek (királyszolgák) szolgabírákat választhattak királyi engedéllyel à védelem a bárókkal szemben. A bomló királyi vármegye helyén nemesi vármegye szerveződött.

1260-as évek: megszilárdult a középréteg jogi helyzete. 1267-es törvények: a serviensek nemesek, szabadságjogaik vannak (adómentesség, birtokaik örökíthetők). Nemesség: serviensek + vagyonos várjobbágyok.

Emberveszteség à nőtt a munkaerő értéke, a földbirtokosok több évi adómentességet, szabad költözést ajánlottak. Betelepülő hospesek à jobbágyság jogi helyzete megszilárdult.

1272: IV. (Kun) Lászlót megkoronázták, de mivel még csak 10 éves volt, két nagyúri csoport kormányzott (Kőszegi-Gútkeled család, Csákok). Belső harcok, anarchia. Az egyház a nemesekre támaszkodva próbálta megszilárdítani a hatalmat, de hosszútávon nem sikerült. Az országba érkező Fülöp pápai legátus (személyes megbízott) Lászlót a kun törvények kiadására kényszerítette à fellázadtak a kunok. 1282: a hód-tavi csatában László leverte a kunokat à meggyengült a bázisa.

Kun Lászlónak nem volt fiú utódja, meghalt à 1290: III. András került trónra (II. András unokája), törvényes származását kétségbe vonták. A bárók elfogadták abban a hitben, hogy kezükben tarthatják. Csák Máté, a legnagyobb báró is szembefordult vele à Mo. a tartományurak kezére jutott, a királyi hatalom névlegessé vált. 1301: András halála, kihalt az Árpád-ház, Mo. a szétesés szélére sodródott.

8.tétel: Magyarország társadalma a 18. században

Háborúskodás, éhínségek, járványok à pusztulás. 1711: demográfiai mélypont. A következő évtizedekben gyors gyarapodás. Emelkedő népszaporulat, bevándorlás à a század végére megkétszereződött a lakosság (majdnem 10 millió fő). Nem egyenletes pusztulás, voltak megkímélt tájak (magasabb népsűrűség). Belső vándorlás indult meg a gyérebb vidékek felé. Bevándorlás formái: önkényes/szervezett betelepülés.

Az alföldi, dombsági és völgyi területek voltak leginkább lepusztulva, a hegyvidékek érintetlenek maradtak à kedvezőtlen természetföldrajzi adottságok à ott élők megindultak a sík területek felé, hatalmas népmozgás (migráció) a munkaerőhiány és a kedvezmények miatt. Az Észak-Dunántúl és az Alföld peremvidékeinek a lakossága népesítette be az ország belső vidékeit à megmaradt a középső vidék magyar jellege. Szabad földterületek miatt sok határ mentén élő jött az országba, legfőbb ösztönző a nemesség volt, aki munkaerőt igyekezett biztosítani.

A szervezett betelepülés az állam irányításával folyt. Bécset az adóalap növelése vezette, valamint a katolikusok arányát akarták növelni à svábok beköltözése (katolikus németek). Betelepülések à csökkent a magyarság számaránya, Mo. kevert nemzetiségűvé vált. Létrejöttek etnikai tömbök, szigetek. Nem volt jelentős a nacionalizmus, a fő azonosulási pont a társadalmi helyzet és a felekezeti hovatartozás volt. 1780-as évekig nem volt nemzetiségi ellentét.

Magyarság: teljes társadalom, élén arisztokrácia (pár család) és nemesség. A polgárság csekély volt. Zömét a parasztság alkotta.

Szlovákok: csonka társadalom, vezető réteg hiányzott, nagy részük jobbágy volt. A nemesség zöme magyarnak érezte magát.

Ruszinok: kárpátukránok, csonka társadalom, hiányzott a nemesség és a polgárság. Legtöbbjük jobbágy volt.

Románok: csonka társadalom vékony vezető réteggel (egyháziak, nemesség, polgárság).

Szerbek: hiányzott a vezetőréteg, de papságuk és a katonatisztek alkották vezető csoportjukat.

Németek: 3 csoport (városlakók; szászok à polgári csoportok, evangélikus; svábok à parasztok, katolikusok).

Horvátok: Horvátország különálló volt Mo-n belül à teljes társadalom.

Járványok, hatósági védekezések à részeredmények, védőoltások. A háborúk miatt átalakult az életmód. Főnemesség: kastélyok, rizsporos paróka, térdnadrág. Nemesség: udvarházak, huszáröltözék. Parasztság: egyszerű öltözék.

9.tétel: Életmódváltozások a 19-20. század fordulóján

Az ipari forradalom évszázados késéssel jelentkezett à gyors városiasodás, társadalmi átalakulás. Budapest nyugat-európai szintre fejlődött, de voltak olyan vidékek melyeket egyáltalán nem érintett az átalakulás. 2 világ: polgáriasodó és a régi formákat őrző társadalom.

A nagybirtokosok kezében volt az ország földbirtokállományának harmada (arisztokraták, gazdagabb nemesek). Nagybirtokok = kapitalista nagyüzemek szakemberek irányításával. A nagybirtokosok részt vettek kereskedelmi/ipari beruházásokban is, egy réteg tartotta kézben a vezető pozíciókat. Összeköttetések à tőke. A nagybirtokosok elkülönülő világot alkottak. Ők voltak a minták a birtokos nemesség és a nagypolgárság számára.

Dzsentri = jómódú, anyagilag független, nemesi származású középbirtokos. Tőkehiány à rosszul jövedelmező birtokaik voltak, sokan el is vesztették. Megyei tisztségek, állami hivatalok. Úri külsőségek és valós anyagi helyzet közti ellentét à anyagi romlás. A dzsentriket gúnyolók is próbáltak úgy élni, mint ők. Mintául szolgáltak a polgári és kispolgári csoportoknak. Mikszáth regényeiben, novelláiban tűnik fel a dzsentri alakja.

Nagypolgárság: szűk réteg, terménykereskedelemből meggazdagodott, majd ipari tevékenységet folytató zsidók alkották. Egyre jelentősebb gazdasági erejük volt, de közvetlenül nem politizáltak. Közvetve az arisztokráciával való kapcsolata révén érvényesítette érdekeit.

Középréteg = német polgárság, városokba áramló népesség, lesüllyedő dzsentrik. Nem volt egységes a mentalitásuk (dzsentri/polgári gondolkodás).

A kispolgárság száma is nőtt, sajátos mentalitásuk volt.

Parasztság: gazdag, közép, szegény, valamint agrárproletárok (földetlenek). A gazdagparasztság irányította a falut. A középparasztság maga művelte a földjét, a szegény pedig bérmunkára kényszerült à sokan voltak à alacsony munkabér. Birtokos parasztság à önkizsákmányoló életmód a földnövelés érdekében.

Népességnövekedés, vasútépítések leállása à csökkent a munkalehetőség à sztrájkok.

Az agrárnépesség része volt az uradalmi cselédek csoportja. Uradalmakban dolgoztak, teljes kiszolgáltatottságban éltek.

Új csoport: gyári munkásság. Gyorsan növekedett számuk, főleg a Lajtántúlról érkeztek. Szaktudásuk jól meg volt fizetve, a munkásszervezetek vezetői voltak. A szakképzetlenek bére alacsony volt.

10. tétel: A Kádár-korszak mindennapjai

MSZMP – szocializmus életképessége, életszínvonal emelése a politikai szabadság helyettesítéseként. Egyházzal rendezett viszony, nemzeti egységet akart teremteni. Ha a lakosság nem bírál: háborítatlan élet, anyagi gyarapodás („élni és élni hagyni” politika) à nem volt nagyobb konfliktus. A rendszer népszerűségét növelte, hogy a többi szocialista országhoz képest itt sok enyhítő tényezője volt a diktatúrának.

Életszínvonal à mezőgazdaság és ipar fejlesztése.

Ipar: extenzív fejlődésre már nem volt lehetőség (bővítés), az intenzív fejlődés pedig a tervgazdálkodás rendszerében nem valósulhatott meg.

1968: a Szovjetunió engedélyével bevezették az új gazdasági mechanizmust (piacgazdaság fejlesztése). Önálló vállalati kezdeményezések, valós árak és bérek, de voltak fékek, pl. teljes foglalkoztatottság, visszafogták a nagyobb személyi jövedelmeket. Fellendült a gazdaság, de nem volt alkalmas válságok leküzdésére.

A ’60-as évek közepétől fontossá vált a nehézipar, a többi ágazat részesedése kismértékben csökkent. A termelékenység nem javult. Sikerágazat: mezőgazdaság (gépesítés, műtrágya, iparszerű növénytermesztés). Háztáji gazdaságok à állattenyésztés. Járművek gyártása fokozódott, de az ország így is le volt maradva nemzetközi szinten, a hírközlés, telefonhálózat is kiépítetlen volt.

Társadalom: befejeződött a mezőgazdasági munkások iparba való vándorlása, szolgáltató ágazatok népszerűek lettek. Nőtt a szellemi dolgozók, csökkent a fizikai dolgozók száma. Vidéken polgárosodás, urbanizáció (a lakosságot városokba költöztették) à vidéki nagyvárosok létszáma nőtt. Oktatás is fejlődött, egyre többen tanultak középiskolában, felsőoktatásban. Kiegyenlítődtek a jövedelmi viszonyok, megszűnt a nélkülözés.

Gazdasági reform à nőtt a lakosság fogyasztása, számos közszükségleti cikk terjedt el (mosógép, rádió, TV).

Oktatási/közművelődési hálózatot kiépítették à nőtt az 1.generációs szellemi foglalkozásúak aránya. Szabadabb lett a sajtó, a könyvkiadás és a művészet, de csak a 3T keretei között (tiltás, tűrés, támogatás). Egyre többen utaztak Nyugatra és egyre többen látogattak Magyarországra.

1968: csehszlovákiai bevonulás után a reformkezdeményezéseket a gazdaság területén akarták tartani à lefékeződés.

1972-től elnyomták a gazdasági reformot kidolgozó politikusokat, 1974-ben pedig leállították a reformot, mert a végrehajtás a pártállam felszámolásához vezetett volna. A reformviták miatt a társadalom és a politika eltávolodott egymástól.

’70-es évek: romlott az ország versenyképessége, a politikából kirekesztett emberek az egyéni vagyonszerzésre törekedtek. A mezőgazdaság sikeres volt, valamint infrastrukturális beruházásokra került sor (metró, autópálya), ezek nehezítették a politikai tisztánlátást. A külpolitika is sikeresnek bizonyult, rendeződtek a nemzetközi kapcsolatok à a határon túli magyarok kérdése ismét felszínre került.

Tompultak a társadalmi konfliktusok, a munkásság helyzete javult, viszont a gazdasági teljesítő/alkalmazkodóképesség nem.

1973: olajválság à romlottak a cserearányok, csökkent a magyar termékekért vásárolható nyersanyag/energiamennyiség. A pártvezetés a kibontakozó válságot nyugati kölcsönök igénybevételével próbálta elkerülni, melyek felhasználása két tévedésen alapult: 1. az olajárrobbanás átmeneti, csak a Nyugatot érinti, 2. a hiteleket nehézipari beruházásokra fordították, annak reményében, hogy ezekből a későbbiekben kamattal együtt ki lehet fizetni a hitelt. Továbbá a kölcsönöket az életszínvonal megtartására használták, nem merték azt csökkenteni. A nehézipari beruházások rontottak a helyzeten, az ország válság felé sodródott. Ekkor Kádár újra kulcspozícióba helyezte a reformista politikusokat, de hiába, mert beindult az eladósodási spirál (régebbi kölcsönök törlesztésére kellett új hitelt felvenni).

1979: megszorító intézkedések, de ez sem segített a helyzeten, adósságcsapdába került az ország.

’80-as évek: kísérletek újabb gazdasági reformra, eredménytelenül. Az eladósodás mértéke miatt lehetetlen volt a korábbi életszínvonal megőrzése. Sokan elszegényedtek, csökkenni kezdett a lakosság lélekszáma.

Megdőlt a gulyáskommunizmus alapelve, miszerint az életszínvonalat folyamatosan emelni kell. Egyre nagyobb tömegek fordultak el a rendszertől.

11.tétel: A Római Köztársaság válsága

Első pun háború (Kr. e. 264-241): Róma volt Karthago legfőbb vetélytársa à hódítások miatt harcok. Változó eredmény, szárazföldön Róma volt előnyben, vízen pedig Karthago. Végül a rómaiak vízen is győztek, békediktátum Róma részéről. Szicíliából provincia lett (évi adót fizetett Rómának, hivatalnokait is a rómaiak nevezték ki).

Második pun háború (Kr. e. 218-201): Karthago kereskedelme pótolta a veszteségeket. Hannibál került a punok élére, gallok csatlakoztak csapatához, Itáliára tört váratlanul. Scipio csapatai végül legyőzték Hannibált. Karthago végleg elvesztette nagyhatalmi szerepét, elvették flottáját. Róma a Földközi-tenger nyugati medencéjének ura lett.

A püdnai csatában (Kr. e. 168) Makedóniát is legyőzték, majd egy lázadás utána Macedonia néven provinciává szervezték (Kr. e. 148). A görögök földjét Achaia néven szintén provinciává alakították (Kr. e. 146).

Nagy birodalom à busás jövedelem a római vezetőrétegnek. A provinciák jövedelmeit a kereskedők fölözték le. Lovagrend: elkülönült réteg, mely szállítással, adóbérlettel foglalkozott, s ezért nem vállalhattak hivatalt. Politikai vezető réteg: nagybirtokos arisztokrácia. Ők adták a főhivatalnokokat. Meghódított területek à latifundiumok (nagybirtok, mely magántulajdonban van) à piacra termeltek.

Győztes hadjáratok, sok rabszolga à csökkent értékük, nőtt a rabszolgamunka aránya. Gazdasági verseny miatt tönkrementek parasztcsaládok. A parasztság lecsúszásával létrejött új réteg: plebs (földjeiket elvesztették).

Tiberius Gracchus: Kr. e. 133-ban megújította a Licinius-Sextius-féle földtörvényt (korlátozta az ager publicusból megszerezhető föld nagyságát). A földeket kisbirtokokra akarta osztani. A volt birtokosoknak kártérítést ajánlott fel, de a senatori rend (arisztokrácia) ellenállt.

Caius Gracchus: Kr. e. 123-ban Tiberius öccseként lett néptribunus, folytatta a reformokat. A lovagokra számított, új bérletekkel gazdagította jövedelmüket, biztosította zavartalan tevékenységüket. Leszállította a gabona árát à tömeget is maga mellé állította. Az itáliai szövetségesek egy részének római polgárjogot ajánlott, de ez kiváltotta a plebs ellenállását, mert versenytársakat teremtett ezzel nekik.

A politikai problémákat egyre durvább módszerekkel oldották meg à polgárháború előszele. A vezetőréteg ellentétes csoportokra oszlott: senatori rend és a lovagok. Politikai csoportosulások: optimaták (régi szokások) és a néppárt (nép érdekei).

Marius: a tulajdonukat vesztett parasztok nem voltak kötelesek hadba állni, csökkent a katonaság létszáma. Afrikában lezüllött a sereg, kudarcok sorozata. Kr. e. 157-ben Mariust bízták meg a csapatok vezetésével, néppárti volt. Megváltoztatta a hadkiegészítés rendszerét (vagyontalan rómaiakból álló zsoldos sereg). Leszerelés után földet kaptak a coloniákon. Rendszeres kiképzés, egységes fegyverzet, mozgékonyabb légiók.

Hódító hadjáratok à egyre több rabszolga, helyzetük értéküktől függött. Sajátos típus: gladiátorok. Igyekeztek sorsukon változtatni, a polgárháborúk időszaka ideális volt számukra.

Caesar: a néppárti elveket hirdette, kibékítette 2 befolyásos vetélytársát, Pompeiust és Crassust, és Kr. e. 60-ban szövetséget kötött velük a senatus ellen = triumvirátus. Caesar consul lett, majd felosztották egymás közt a hatalmat. Crassus elesett keleten à felborult az egyensúly, Pompeius a senatus oldalára állt. Caesar hatalmas területeket hódított meg, létrehozta Gallia provinciát. Hadizsákmány, személyéhez hű hadsereg. Kr. e. 49-ben hazarendelte a senatus Caesart, fegyveres erővel lépte át a Rubicont à polgárháború kezdete. Bevonult Rómába, szétverte Pompeius erőit. Örökös diktátorrá választatta magát, reformokat hajtott végre: földosztás, letelepítette veteránjait, értékálló aranypénzt veretett. Csökkentette a senatus tekintélyét, 900 főre emelte létszámát. A köztársasági hagyományok még éltek az emberekben, s ő erre nem volt tekintettel à összeesküvés, Kr. e. 44-ben megölték.

12.tétel: A középkori Magyar Királyság megteremtése

A keleti frank állam élére a Karolingok kihalása után a Szászok kerültek, 955: I. Ottó legyőzte a magyarokat Augsburgnál. Meghódoltatta a szlávokat, Észak-Itáliát is birodalmához csatolta à 962: Német-Római birodalom megalakulása, I. Ottó császár lett.

972: Géza lett a nomád öröklési rend (a nemzetség legidősebb férfitagja) értelmében a magyar fejedelem. Megtörte a törzsfők-nemzetségfők hatalmát, sajátját pedig dinasztikus házassággal erősítette. 973: I. Ottóhoz küldte követeit Quedlinburgba, hittérítőket kért népének à nem voltak külső támadások. Fia, Vajk (István) már keresztényként nevelkedett.

997: Géza meghalt, de fiával szemben hatalmi igényekkel fellépett Koppány. Legyőzték, István kezébe került a hatalom. 1000-1001 fordulóján megkoronázta II. Szilveszter pápa Istvánt Esztergomban. Hatalma megszilárdítása érdekében megfosztotta országától az erdélyi Gyulát. Temesköz urának, Ajtonynak legyőzése után az egész Kárpát-medence urává vált. Ekkor már elkezdhette az államszervezet kiépítését.

Létrehozta az önálló magyar egyházszervezetet, élén: esztergomi érsek. Megalapította az esztergomi és kalocsai érsekséget és számos püspökséget. 10 falvanként 1 templomot kellett építeni. Tized fizetése à egyház ellátása. Először a bencés szerzetesrend érkezett az országba, Pannonhalmán és Pécsváradon alapították első kolostoraikat.

Az ország királyi vármegyékre tagolódott, katonai-igazgatási, gazdasági és bírói feladatokat láttak el. Bázisai a királyi várak voltak.